Suchergebnisse

During the Cold War, the Philippines was an indispensable US ally, and this was still basically the case at the turn of the 21st century. However, the inauguration of President Rodrigo Duterte in June 2016 heralded great changes for the international position of the Philippines: a shift towards China and Russia occurred, followed by the emergence of a more balanced foreign policy. The partnership with the US has changed, too: during the Obama administration, the relationship between the two countries became cooler, although the foundations of the alliance were never contested. In the wake of Donald Trump's assumption of office in January 2017, the alliance seems to have become as strong as before, and economic as well as security-military cooperation has continued. The author's aim is to analyze the Philippines' position in the US-led world order from 1945 to the present, as well as the foundations of the United States–Philippines special relationship. After that the main components of Duterte's "independent" foreign policy and the fundamental changes in the Philippines' foreign relations are presented. The analysis focuses on the causes of the conflict at the end of Barack Obama's presidency, followed by the improving partnership during the Trump era and the main geopolitical challenges the alliance has had to face. According to its conclusion the US–Philippines security cooperation will remain strong under Presidents Duterte and Trump due to strategic considerations, which indicate the military alliance is in the interests of both nations.

A tanulmány célja, hogy röviden bemutassa az International Branch Campus (IBC), vagyis a nemzetközi egyetemek külföldi campusainak a fogalmát és történetét, a nyugati, illetve a fogadó egyetemek motivációját, valamint általában a külföldi campusok és az anyaegyetemek kapcsolatát. A vizsgálat elsősorban az ázsiai kontinensre, azon belül pedig a Közel-Keletre fókuszál. A dolgozat alapvetően abból a hipotézisből indul ki, hogy az IBC egy sikeres és kölcsönösen eredményes nemzetközi felsőoktatási együttműködési forma, amelyből a külföldi egyetemek és a fogadó országok egyaránt profitálnak. A konklúzió szerint annak ellenére, hogy a múltban alapvetően a nyugati országok létesítettek külföldi campusokat, a felsőoktatás nemzetköziesedésének az újabb hullámában a kínai egyetemek európai megjelenése hasonló eredményességre tarthat számot, az ezzel kapcsolatban megfogalmazott nyugati kritika pedig döntően geopolitikai tartalmú, és nem az együttműködés tartalmi oldalára koncentrál.

A magyar kormányzat a 2008-as gazdasági válság hatásaira, valamint a világgazdaság súlypontjának keletre vándorlására tekintettel a keleti nyitás politikája mellett kötelezte el magát, azaz a keleti feltörekvő piacok felé irányuló export növelését, ezáltal a kivitel diverzifikálását célozta meg. A 2010 óta stabilan kormányzó politikai erő részéről a külgazdasági koncepció mellett az elmúlt tíz évben egy Eurázsia köré épülő geopolitikai narratíva is kikristályosodott. A tanulmány a Gearóid Ó Tuathail által megfogalmazott gyakorlati geopolitikai érvelési modell alkalmazásával, a kormányzati szereplők beszédei, interjúi és esemény-összefoglalói, illetve a fejlesztéspolitika tervdokumentumai alapján igyekszik beazonosítani és értékelni a magyar Eurázsia-narratívát, továbbá bemutatni az annak megvalósítására tett legfontosabb lépéseket és azok külső feltételrendszerét.